1. Talán túl sok volt?

- Lisa, hol a fésűm? Nem igaz, hogy ebben a szobában minden eltűnik! Már csak fél óra, és megjönnek a vendégek, de mi még sehol sem tartunk! - panaszkodott Becky, intenzív kutakodás közepette.

- Jaj Becka, ne aggódj már folyamatosan, hidd el, mindennel időben kész leszünk - nyugtatta meg Liz kétségbeesett barátnőjét. - Legutóbb a fürdőszobában láttam a kád szélén, nézd meg, biztos ott lesz - adott épkézláb ötletet neki.

Ezen szavak hallatán aztán Beckynek sem kellett több, elindult a fürdőszoba irányába, hogy a fésűje nyomára bukkanjon. Reméljük szerencsével jár...

- Megtaláltam! - ujjongott nemsokára és szemmel láthatólag egy kicsit le is nyugodott.

- Na látod, mondtam én, hogy ott lesz.

- Már csak a cipőmet kéne megtalálnom - sóhajtozott a lány.

- Ott van az ágy mellett. Hát nem emlékszel? Tegnap este direkt odakészítettük, hogy ma ne kelljen keresgélned - mosolygott Lisa barátnője feledékenységén.

- Upsz, igazad van - mondta fülig pirulva Becka, majd egyből mentegetőzésbe kezdett. - Bocsi, hogy az idegeidre megyek, de azt sem tudom, hol áll a fejem. Ez a buli szervezés nagyon nehéz feladat. Nekünk kell ügyelni a kajára, a vendégekre, sőt még arra is, hogy mindenki jól szórakozzon. Fogadok, nem lesz egy szabad percünk sem - fakadt ki, és mondta el, hogy valójában mi nyomja a szívét egy hatalmas sóhaj kíséretében.

- Jaj, dehogyis, biztos vagyok benne, hogy miután a vendégek megérkeztek és átadták az ajándékokat Sophie-nak, már csak annyi lesz a dolgunk, hogy jól érezzük magunkat - próbálta vidítgatni barátnőjét Liz.

- Na jó, talán igazad van - látta be Becky -, Sophie is megtenné ezt értünk, és ma az a fontos, hogy ő jól érezze magát. Elvégre nem minden nap ünnepli az ember a tizenhatodik szülinapját, nemde?

- Pontosan - helyeselt Lisa is. - Na de ideje lemenni, a vendégek bármelyik pillanatban megjöhetnek, és ott kell lennünk, hogy fogadjuk őket - mondta ki a végszót kötelességtudóan.

Ámbár, mielőtt lementek volna, még megálltak a tükör előtt és vetettek pár elismerő pillantást saját tükörképükre, hogy tudják, nem csak a bulival lesz minden rendben, de saját külsejük sem okoz majd csalódást.

***

Lent már minden kész volt a vendégek fogadására. Megvolt a díszlet és a lufik is már mind a helyükön voltak. A szoba közepén volt egy hatalmas tánctér, a bútorok pedig a falakhoz voltak tolva, mert a lányok úgy gondolták, hogy jól fog jönni az olyanoknak, akik nem szeretnek táncolni, vagy éppen a vadul csókolózó párocskáknak. Ami azt illeti nem mondták ki nyíltan, de mindketten reménykedtek benne, hogy ők is az utóbbi "csoporthoz" fognak tartozni, hisz' jelenleg egyiküknek sem volt barátja, pedig igazán elbűvölőek voltak.

De ki hinné el látatlanba? Hát elmesélem Neked Kedves Olvasóm, hogy Te is tanúbizonyságot tehess mindarról, amit én már tudok...

Beckának vállig érő egyenes gesztenyebarna haja volt, amit általában kiengedve hordott, vagy épp egy hajpánttal hátrafogott, ha úgy tartotta kedve. Hasonló adottságai voltak, mint mindkét lánynak,ő azonban mégsem volt teljes egészében megelégedve magával. Ezenkívül mindenki bátran fordulhatott hozzá, mert nagyon megértő lány lévén mindenkihez volt egy-egy kedves szava. Őszintén szólva néha már túlzottan is kedves volt...

Lisa viszont pont az ellenkezője volt barátnőjének. Na nem mintha ő nem lett volna megértő, rá is mindig lehetett számítani, de ha valami nem tetszett neki, azt bátran mindenki tudomására hozta. Ami a szívén az a száján. Talán ez lehet az oka, hogy a fiúk nem voltak elég bátrak ahhoz, hogy elhívják őt. Pedig Lisa valójában egy érzékeny lány, aki mindig is arra vágyott, hogy megtalálja a nagy Ő-t. Külseje is ezt tükrözte. Szőke haját általában összefogva hordta, így csodálatos égszínkék szemei mindenkit elkápráztathattak. A lányok közül neki volt a legjobb alakja a suliban, amire persze nagyon büszke is volt, habár ezt mindig tagadta.

Na de a kis kalandozásunk után, térjünk is vissza a történethez...

A lányok már az utolsó simításokat végezték, mikor a csengő megszólalt.

- Itt vannak az első vendégek - mondta izgatottan Becka. Na de alighogy kimondta, Lisa már az ajtónál is termett, éa üdvözölte a barátaikat. Barátnője is hasonlóan tett, az ajtóhoz sétált, majd szép sorjában behívta az érkezőket.

***

Jó fél óra múlva aztán a ház megtelt emberekkel, a hangulat pedig már a tetőfokára hágott. Mindenki táncolt, beszélgetett, vagy éppen az italos pultnál kószált.
Az ünnepelt azonban még sehol nem volt.

A lányok már aggódtak, hogy mi van Sophie-val, nem tudták, mi lehet a késésének az oka, de úgy döntöttek, adnak még neki egy negyed órát és majd csak azután kezdenek aggódni.

Kis idő elteltével aztán észrevették, hogy egy Taxi áll meg a ház előtt, így gyorsan lekapcsolták a villanyokat, és mindenki csendben várta az ünnepelt megérkezését. A nagy csend közepette csak egy-egy halk kacaj volt hallható, de az is megszűnt, amikor Sophie belépett az ajtón, mivel ekkor a tömeg egy emberként kiáltotta a ,,Boldog szülinapot!"-ot.

Sophie pedig tátott szájjal állt az ajtóban, a meglepődöttségtől meg sem tudott szólalni.Végül Lisa ment oda hozzá, hogy megölelje legjobb barátnőjét, és személyesen is felköszöntse.

- Szia, Sophie! Már azt hittük, lemaradsz a saját meglepetés bulidról - mosolygott a lány, majd átölelte barátnőjét.

- Szia, Lizy! Hát ezt meg hogy? Ezt tényleg miattam? Ez a sok ember mind azért jött el... - dadogott Soph megilletődötten.

- Hát persze, hogy miattad! Elvégre szülinapod van, és az ember érezze magát nagyon jól a szülinapján! És ki tudja, lehet, hogy még ma megtalálod álmaid hercegét, amilyen gyönyörű vagy. - vizslatta röntgenszemekkel a barátnőjét. - Úgyhogy nem is csodálkoznék, ha ma lenne az a nap.

- Ó, Lizy, ne butáskodj, nézz csak magadra! Elképesztően jól áll ez a ruha neked. Na igen, Sophie barátnőjéhez hasonlóan nagyon szókimondó teremtés volt. Szőkés barna haja és borostyánszínű szeme sok fiút megbabonázott már, de ő nem volt az a könnyűvérű típus, aki odaadja magát mindenféle jöttment alaknak. Fontos volt neki, hogy ne a külseje miatt figyeljenek fel rá a fiúk. Barátnői úgy gondolták, hogy túlzottan is válogatós, de neki határozott elképzelései voltak a szőke hercegről, és ezeket az elképzeléseket esze ágában sem volt megváltoztatni.

De az ünnepelt belépője után nem volt más hátra, azene megszólalt, és az eddig egy helyen álló tömeg most szertefoszlott. A lányok először az italos pulthoz próbáltak sétálni, de Sophie-t a sok gratuláló ember folyton lemaradásra késztette, de azért csak sikerült eljutniuk a kiszemelt helyre.

- Csajok, nagyon köszönöm, nem is tudjátok, mennyire jól esik - mutatkozott a homályos szem effektus az ünnepelt arcán már most, de tovább folytatta a beszédét. - Minden annyira tökéletes, ez a legjobb szülinapom - hálálkodott a lány.

- Jaj ugyan, nincs mit, örülünk, hogy sikerült meglepnünk - mondta mosolyogva Lizy.

- Pontosan, az a fő, hogy jól érezd magad - helyeselt Becka.

Majd abban a pillanatban, hogy befejezte mondandóját, Lisa előállt egy üveg Whiskyvel, és egy üveg Bacardival.

- És, hogy a jó kedv garantált legyen, nem úszod meg józanul - emelte magasba a piákat.

- Szóval le akartok itatni? - tört ki belőle. - Hát jól van, nem vagyok semmi rossznak az elrontója, és tényleg szeretném ma nagyon jó érezni magam, úgyhogy nem árt bebiztosítani a felhőtlen jó kedvet - egyezett bele az ivászatba.

- Na ez a beszéd! - ujjongott Lizy, azzal szájához emelte a Bacardis üveget és jól meghúzta.

Ezután Sophie következett, ő is hasonlóképpen cselekedett, majd Becka volt soron. A lányok tudták, hogy kellő alkohol nélkül is minden jó lenne, de nem kockáztatták meg a rossz hangulat lehetőségét. Az üveg még egyszer körbeért, és már csak egy kevéske maradt az alján. Sophie ugyan hozzászokott az italhoz, de koránt sem bírta olyan jól, mint barátnői éppen ezért már az első nagyobb kortyok után érezte, hogy a fejébe száll a pia, és elkezd szédülni. De nem törődött vele, mert úgy gondolta, hogy ez az ő bulija, és nem lehet, hogy rosszul érezze magát.

Így hát kicsit szédelegve elindult a tánctér felé. Barátnői is hasonlóképpen tettek, ugyanis köztudott volt, hogy ők hárman imádnak táncolni. A zene még hangosabb lett, a lányok pedig önfeledt táncolásba kezdtek.

Fél perc múlva már fiúk hada ostromolta őket, mindenki velük akart táncolni, ami a lányoknak is elnyerte a tetszését. Köztük volt az a srác is, akit Lizy már körülbelül két éve kinézett magának. Egy időben úgy tűnt, hogy össze is fognak jönni, de a srácnak soha nem volt mersze a lányt randira hívni. Na de most, úgy tűnik, az alkohol megtette kellő hatását. Így Lisa egyik percben még a lányok mellett állt, a másikban meg már vadul csókolózott Oliverrel. Becky és Sophie meg egy,,na végre" pillantást cseréltek, és tovább folytatták a táncot.

Aztán mikor az alkohol már kezdett kimenni a szervezetükből, Becky úgy döntött, hogy megkeresi a félig üres Bacardit, de mivel az már elfogyott, Whiskys pohárral a kezében tért vissza. Nem akarták zavarni Lisát, ezért ketten kezdtek el inni.
Hirtelen azonban valaki megfogta Becka kezét és magával húzta a tánctérre. Jacob Wilkinson volt az, a focicsapat kapitánya. Mindig is mondták a lányok Beckának, hogy szerintünk bejön Jacobnak, de ő sohasem akarta elhinni. És most tessék! Mielőtt elrángatta Sophie mellől, Becka vetett egy,,sajnálom" pillantást barátnőjére, de a lány gyorsan odament hozzá, és a fülébe súgta, hogy ne aggódjon miatta, és hogy érezze jól magát.

Így a következő pillanatban az ünnepelt egyedül találta magát, és kicsit elszomorodott, hogy nem találta meg élete hercegét. Magához vette az asztalon heverő félig teli poharat, és megitta az egészet.

Később kissé botladozva visszament a kanapé mellet a táncoló emberek közé. Útközben látta Lizyt, ahogy Oliver hajába túr, és szenvedélyes csókot váltanak. Ezen elmosolyodott, látván, hogy milyen aranyosak együtt. Aztán meg tovább téblábolt, és már el is érte a táncteret, sőt már az újdonsült szerzeményét kóstolgatta, ami egy pohár Vodka volt. De miután ivott pár kortyot, újból táncolni kezdett, na meg flörtölgetett, sőt az alkohol jóvoltából a megszokottnál is közelebb engedte a srácokat magához. Nem zavarta, ha valaki közel merészkedett hozzá, mert egy: nem volt józan, kettő: mert ez az ő szülinapi bulija volt, szóval semmi rossz kedv nem volt megengedett, és három: mert reménykedett, hogy találhat valakit. Hiszen a remény hal meg utoljára...

Soph épp egy olyan sráccal táncolt, akit azelőtt még sohasem látott, és azt kívánta, hogy ez az este ne érjen véget, de talán túl elhamarkodott kívánság volt ez tőle...

A srác neve, akivel táncolt Tom volt, helyes pasi, de nem olyan, akivel el tudta volna képzelni magát, de mivel nem akart egyedül maradni, így hát táncolt a sráccal még jó pár számon keresztül.

Aztáne gy lassú szám következett, ezért a fiú közelebb húzta magához Sophie-t, ami még tetszett is a lánynak. A srác kezeivel jó erősen átkarolta a lány derekát, aztán egyre lejjebb kezdte csúsztatni őket, de Soph, most hogy kezdett egy kicsit kijózanodni, nem hagyta, és visszacsúsztatta Tom kezeit a derekához. Ez szemlátomást nem tetszett a fiúnak, és nem hagyta annyiban a dolgokat, ugyanis egyre erőszakosabbá vált. Már csak pár milliméterre voltak egymástól, és a szorítása egyre elviselhetetlenebb lett. Tom a lány felé hajolt, de ő elfordította a fejét. Ekkor keze Sophie arcához ért és a szájához tolta a lány arcát. A szájuk összeért, és Tom vadul csókolni kezdte, Soph pedig sehogy sem tudott szabadulni a kellemetlen ölelésből, ezért kapálózni kezdett, ott ütötte a fiút, ahol érte, de még ez sem számított, így is a fogságában ragadt.

És mikor már teljesen feladta, akkor egy erős kéz fogta meg a csuklóját, és kiszabadította Tom kezeinek fogságából. Az arcuk egyre távolabb került egymástól, amiért a lány nagyon hálás volt. Hátranézett, hogy megnézze a megmentője arcát és nagy meglepetésére egy ismeretlen a srác arcát pillantotta meg. Mivel Tom már nem fogta Sophie-t, ittas állapota révén a lány nemigen bírt megállni a saját lábán, hirtelen elszédült, és elesett volna, ha egy erős kéz nem siet a segítségére, aminek a tulajdonosa elkapta Sophie-t mielőtt, nagyot zuhanhatott volna.

Ekkor Tom megszólalt:
- Mit gondolsz te magadról? Hogy gondoltad, hogy kitéped a karjaim közül a csajt? Nem láttad, hogy épp benne voltunk valaminek a kellős közepében? Verekedni akarsz?

- Én mit gondolok magamról? Hát nem én erőszakoltam rá a számat az övére! És nem akarok verekedni, de szétverlek, ha még egyszer meglátlak a közelében. Ha csak ránézel.... - a mondat félbeszakadt, mert hirtelen egy nagy ütést kapott a titkos idegen Tomtól az arcára.

Na nem kellett több, a fiú óvatosan leültette Sophie-t az egyik kanapéra, hogy el ne essen, ő pedig Tom felé közeledett. Ezt már csak egy nagy puffanás követte, aztán Tom nekidőlt a falnak, majd összeesett.

- Ha még egyszer meglátom, hogy a közelébe mész - fenyegetőzött az idegen -, neked véged! - Azzal faképnél hagyta Tomot.

A táncoló tömeg pedig szimplán rémülten meredt a fekvő fiúra, míg két srác ki nem vonszolta a lakásból. Utána minden ott folytatódott, ahol abbamaradt. Az emberek nagy része a parketten, egy kisebbik részük az italoknál állt, és voltak olyanok is, akik megszakítás nélkül falták egymást a kanapén. Sophie is ott ült közöttük, de pillanatnyilag egyedül. Aztán Lizy és Becky mentek oda hozzá, valószínűleg látták, hogy mi történt, és most aggódtak.

- Jól vagy, Sophie? - kérdezték egyszerre ijedt hangon.

- Most már igen - mondta ő még mindig a meglepődöttségtől letaglózva.

- Akkor jó. És ki volt az, aki megmentett annak a mocsoknak a karjaiból? Ismerted? Nagyon jó pasi - ejtett meg egy rá jellemző kaján vigyort Lizy.

- Nem, nem ismerem - mondta Sophie értetlenkedve -, még sosem láttam őt. Szóval megyek is, megkeresem, és megköszönöm neki, hogy megmentett.

- Jól van, menj csak a hercegedhez - mosolygott Becka, majd útjára engedte barátnőjét.

Így Sophie elindult megkeresni egy szőkés barna hajú srácot, akinek eszméletlen csillogó kék szemei és sportos testalkata van, sőt olyan mosolya... Huhú!

Kereste őt a táncolók között, a konyhában, a kanapékon, még az udvaron is, de sehol nem találta, ezért úgy gondolta, hogy jól jönne egy kis pia. Kitöltötte magának a whiskyt, és ivott egy-két kortyot, amitől már végképp megszédült. Érezte, hogy ezt nem kellett volna meginnia, de annyira csalódott volt, hogy nem tudott megálljt parancsolni magának, és tovább kortyolgatta.

De hirtelen egy kéz ragadta meg a csuklóját, és kivette a kezéből a már félig üres poharat. Ezután a még mindig ugyanazon kéz tulajdonosa kibillentette az egyensúlyából Sophie-t, s a lány az ismeretlen idegen karjaiban találta magát.

- Nem gondolod, hogy mára elég lesz? - mosolygott a fiú kedvesen.

- Lehet, hogy igazad van - mosolygott vissza Sophie a kék szempárra. Teljesen magával ragadták. - Amúgy téged kerestelek - tette hozzá megszeppenve.

- Engem? - kérdezte a fiú meglepetten.

- Igen. Meg akartam köszönni, hogy az előbb... tudod, hogy megmentettél Tomtól. Tényleg irtó hálás vagyok...és tartozom neked.

- Ó, semmiség - mondta az az elbűvölő mosolyával. - Nem tartozol semmivel.

- De igen is nagy dolog, és tényleg köszönöm.

És Sophie még csak most eszmélt rá, hogy még mindig a fiú szoros ölelése tartja fogva. Ez azonban nem olyan ölelés volt, mint Tomé, hanem sokkal gyengédebb és odaadóbb. Végül a lány fülig pirult, és megpróbált a saját lábára állni, de nem sikerült neki, megint a srácnak kellett elkapnia, hogy el ne essen.

- Hupsz, azt hiszem, egy kicsit sokat ittam, és már nem vagyok túlságosan beszámítható.

- Akkor feltétlenül melletted kell maradnom, hogy ne essen semmi bajod - mondta a fiú komoly arckifejezéssel.

- Ááá nem kell, menj csak szórakozni... biztosan jól fogsz mulatni.

Erre a fiú elgondolkozott, aztán magabiztosan válaszolt:
- Azt hiszem, már megtaláltam a legszebb lányt, és a világért se hagynám magára, főleg, hogy nem teljesen beszámítható. A végén még valami baja esne, nem gondolod?

- Hát akkor menjünk táncolni - ajánlotta kacéran Sophie.

A fiú teljesen megbabonázta. Azok a kék szemek. Na meg persze, a mosolya sem volt semmi. És az, hogy pont vele akarta tölteni az estéjét, eszméletlenül magabiztossá tette Sophie-t.

Alighogy elindultak, a srác megfogta a derekát, mert látta, hogy egyedül nem boldogulna.

Aztán Sophie-nak eszébe jutott, hogy még a nevét se tudja a megmentőjének. Megállt a fiú előtt, és a fülébe súgta:
- Amúgy Sophie a nevem, és tényleg hálás vagyok, hogy megmentettél.

A fiú ránézett, elejtett egy csábos mosolyt, és közelebb hajolt hozzá.
- Adam vagyok, és örülök, hogy meg kellett mentenem téged. - Igazán őszintének tűnt.

Ekkor már a parkett közepén álltak, táncoló emberek sokaság között. Sophie-t elérte az előbb benyakalt whisky hatása, így felbátorodva újra közelebb lépett a fiúhoz.
- Remélem, tudsz táncolni, mert nem kezdek falábúakkal.

Adam nem válaszolt, megfogta a lány kezét, és a Dj pulthoz húzta, aztán pár percre magára hagyta Sophie-t, elment, és a Dj fülébe súgott valamit, majd visszaindult a lány felé, aki kíváncsian várta, hogy mi következik. A Dj épp egy új bakelitet helyezett fel, és megszólalt Sophie kedvenc dala. A lány elámult a meglepetéstől, nem értette, hogy honnan tudta ezt Adam.
Már épp a száját nyitotta volna, mikor a fiú finoman megakadályozta ebben, és ismét magával húzta.

A következő pillanatban pedig már a táncolók között voltak. Sophie egy pillanatig tátott szájjal nézte a táncoló fiút, aztán Adam odament hozzá, és a fülébe súgta:
- Nem bírod az iramot? Falábúakkal nem kezdek - vigyorgott.

Soph arcán is mosoly jelent meg, és magához húzta a fiút a pólójánál fogva:
- Majd meglátjuk, ki nem bírja - suttogta.

Ezt követően megragadta Adam kezét, és elkezdtek táncolni.
A levegő már a legelső pillanattól fogva izzott körülöttük. Sophie még nem látott egy srácot se ilyen jól táncolni, és a fiú is így volt a lány tánctudását illetően.

Minden mozdulattal egyre közelebb kerültek egymáshoz. A külvilágot már nem érzékelték, csak egymással foglalkoztak. Mindenki számára látható volt, hogy nagyon egymásba gabalyodtak.
Aztán meg egy lassú szám következett, Adam odament az eddig vadul táncoló lányhoz, megfogta a derekát, és közelebb húzta magához. Sophie átkarolta Adam nyakát, és fejét a fiú mellkasára helyezte. Nagyon megnyugtató, és egyben szenvedélyekkel teli érzés volt a lány számára Adam ölelése, úgy érezte, hogy ez élete legjobb születésnapja, és nagyon hálás volt barátnőinek, hogy megszervezték neki ezt a bulit.

A szám viszont lassan a végéhez közeledett, de a két fiatal nem akarta elengedni egymást, s a szám végeztével még mindig egymás karjaiban voltak.
Sophie felemelte a fejét, és Adam tekintetét fürkészte. Aztán közelebb hajolt a fiú arcához. Ajkaik majdnem összeértek, de Adam finoman Sophie ajkaira tette ujjait. A lány kicsit elszégyellte magát, azt hitte a fiú is úgy érez, mint ő, és nem lesz semmi ellenvetése a csók ellen. Adam is észrevette ezt, ezért kivezette a lányt a táncoló sokaság közül, és megállította őt a falnak döntve. Egyik karjával a lány csípőjét fogta, másikkal a falnak támaszkodott közvetlenül a lány feje mellett.

Aztán odahajolt hozzá:
- Ne gondold, hogy nem akarlak megcsókolni.

- Hát akkor? - kérdezte Sophie a fiú szavába vágva. Nem értette, hogy mért nem csókolja meg.

- Holnapra mindent elfelejtesz - mondta Adam bánatosan -, és a dolog olyan lenne, mintha meg sem történt volna.

Sophie megértette a fiú aggodalmát, de tánc közben a pia már kiszállt a fejéből, legalábbis a nagy része, és nem tudta türtőztetni magát. Még sosem érzett ilyet azelőtt.
- Már jól vagyok - hebegte -, és ha olyan jól csókolsz, akkor nem fogom tudni kiverni a fejemből - mondta kacéran. - Na meg a szülinaposnak teljesíteni kell a kívánságát, nem igaz?

- Hát ez lenne a kívánságod?

Adamnek tetszett a gondolat, hogy a lány is annyira akarja a csókot, mint ő, de nem akarta kihasználni annak ittas állapotát. Bár az tény, hogy már meg tudott állni a saját lábán, de nem volt teljesen biztos benne, hogy reggel még mindig emlékezne Sophie a csókukra. De nem tudta tovább folytatni a gondolkodást, mert Sophie válaszolt az előbbi kérdésére, ami teljesen kizökkentette a fiút eddigi gondolataiból.

- Más vágyam sincs - mondta szégyenlősen.

Így a fiú nem gondolkozott, ajkai Sophie ajkai felé vették az irányt, és puhán hozzáértek, aztán szenvedélyes csókolózásba kezdtek. Soph kezei Adam hajába túrtak, Adam kezei pedig Sophie csípőjén nyugodtak. Hosszú másodpercekig álltak még így, egymásba feledkezve.

Végül Sophie hagyta abba ezt a szenvedélyes csókot.
- Biztos lehetsz, hogy ezt nem fogom egy hamar elfelejteni - kuncogott.

- Remélem is, de ha mégis így lenne, akkor ezen a dolgon tudunk segíteni. Persze, ha nincs ellenvetésed.

- Azt hiszem, nincs - mosolygott Sophie, miközben egy finom puszit lehelt Adam szájára. - De most menjünk táncolni, később ott folytathatjuk, ahol most abbahagytuk.

Erre a fiú szó nélkül követte a lányt, és a következő percekben ismét átadták magukat a zene élvezetének.

Egyikőjük sem akarta, hogy véget érjen ez a csodás este, de tudták, hogy bizony az is be fog következni.

***
Hajnali öt órakor viszont a buli kezdett a vége felé járni.

- El kéne mennem, már későre jár.

- De én nem akarom, hogy itt hagyj - nézett könyörgő szemekkel Sophie Adamre. - Akár újból leiszom magam, ha az kell, hogy itt maradj - csúszott ki a száján.

Adam őrülten boldog volt ezt a választ hallva.
- Hát, akkor muszáj lesz itt maradnom, legalább addig, míg el nem alszol, nehogy kárt tegyél magadban.

- Ez elégséges válasz - tűnődött a lány.

Elindultak a közelükben lévő üres kanapé felé. Adam leült, Sophie pedig az ölébe hajtotta a fejét.
- Örülök, hogy találkoztunk, igazán szép estém volt, hála neked.

- Én is örülök, hogy rád akadtam. Remélem holnap is emlékezni fogsz - suttogta Adam halkan, de Sophie meghallotta, majd mélyen a fiú szemébe nézett, és megcsókolta őt.

- Jó éjt puszi. Remélem te is emlékezni fogsz rá - vigyorgott.

Pár perc múlva pedig elnyomta az álom, miközben a fiú az arcát simogatta. Aztán Adam is elaludt.